A kínai kalligráfia rövid művészettörténete - 中国书法的艺术史


 index  |  stílusok  |  kalligráfusok  |  klasszikusok  |  szakfordítások/publikációk 

A kalligráfia a hagyományos kínai kultúra igen egyedi művészi formája. Piktografikus és elvont írásjegyeiben, zenei ritmusú és életerőtől duzzadó vonalvezetésében, a fekete és fehér kombinációjában összesűríti a kínaiak egyedülálló esztétikai esszenciáját és spirituális igényeit. "A könyv, a kézírás, a kalligráfia a tárgyi megjelenítés eszköze, hatása hosszú távú. A leírt, ábrázolt dolgok láthatóvá, érzékelhetővé válnak és fennmaradnak az utókor számára, előmozdítják a jövő fejlődését. Az ismeretlent ismertté teszi, a névtelent megnevezhetővé; alakítja, harmonizálja a meglévők közti kapcsolatot. Lenne olyan mély jelentésű bárminemű tartalom, amit ne lehetne leírva ábrázolni, értékelni…?"

A kínai írás első megtalált emlékeit még éles, hegyes tárggyal csontba vagy kőbe karcolták. Ezeknek a korai írásjegyeknek a formáját is inkább ez határozta meg: sokkal több hullámos, görbe vonal alkotta őket, a vonalak vastagsága pedig mindenhol azonos. Az i.sz. I.-II. századtáján alakult ki az írásjegyek ecsettel történő leírása, illetve az ennek megfelelő stílusok is ekkoriban kezdtek kialakulni. Maga az ecset ennél régebbi találmány. A hagyomány szerint egy tábornok, név szerint Meng Tian (蒙恬 ?-i.e.220) találmánya. A valóságban majd' egy évezreddel korábban, már az i.e. XIV.-XI. század tájáról már vannak adatok az "ecset" jelentésű írásjegy megjelenéséről, tehát az ecset létezésének említéséről.

A kínai írás vagy han írás (汉字) az élő nyelvek közül a leghosszabb időre visszanyúló, töretlen és dokumentált történettel rendelkező írás. A kínai írás logografikus írás. Ennek ellenére a ma ismert írásjegyek 82%-át a fono-szemantikai összetételű írásjegyek alkotják. Történelme során számos stílusbeli változata alakult ki, melynek oka sok esetben az írás rögzítésére használt alapanyagok (csont, bronz, bambusz, fa, kő, selyem és papír) sajátossága volt. A legnagyobb szótárak 40–50 ezer különböző írásjegyet tartalmaznak, de ma egy diplomával rendelkező kínai átlagosan csak 3500–4000 írásjegyet ismer. A kínai írásban szigorú szabályok szerint történik az írásjegyek megszerkesztése, amelyek művészi szintű megformálása a kínai kalligráfia. Az írott szöveget olvasni eredetileg felülről lefelé haladva lehet, a sorok pedig jobbról kezdődnek és balra haladva követik egymást. A kínai könyvek régi típusait, vagy archaizáló újabb kiadásokat fordítva kell kézbe venni, mert nyugati értelemben „hátulról” kezdődnek. A modern nyomdatermékek már a mi írásunkhoz hasonlóan, balról jobbra írt, lineárisan rendezett sorokkal készülnek.

A kínai íráshoz olyan nagy kínai találmányok is kapcsolódnak, mint az ecset, a papír vagy a mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatás, melyek mindegyike drasztikus változást gyakorolt az írásra és az írásbeliségre. A kínai írás Dél- és Kelet-Ázsia több kultúrájára is nagy hatással volt. Az első írásjegyekre emlékeztető egyszerű ábrák, melyeket az írásjegyek ősének tekintenek, i. e. 5000–3000 között készült cserépedényeken találhatók. Azonban az első valódi írásjegyek csak az i. e. 2. évezred második feléből, a Sang-dinasztia idejéből származnak.

1899-ben egy pekingi patikában Wang JiZhong (王懿荣 1845–1900), egy tudós, arra lett figyelmes, hogy a „sárkánycsont” nevezetű orvosszerként árult csontokon különös, emberkéz alkotta karcok láthatók. Műgyűjtő révén volt némi jártassága a régi feliratok terén, s e tapasztalatának köszönhetően azon nyomban felismerte, hogy egy igen régi írás emlékeit tartja kezében. Valamennyi csontot felvásárolta, s egy év leforgása alatt gyűjteménye másfél ezer darabot számlált. A századfordulón, a boxerlázadás idején Vang Ji-zsung meghalt, és gyűjteménye fiára szállt, aki azt eladta Liu Ou -nak (劉鶚, 1857–1909). Liu Ou 1903-ban adta ki könyvformában a feliratokról készült fényképmásolatokat. E „sárkánycsontok” a Honan tartománybeli An Yang (安陽) város közelében található Xiaotun (小屯) nevű falucska környékéről kerültek elő, ahonnan a parasztok kisebb mennyiségben ugyan, de már évszázadok óta szállították a sárkánycsontokat. 1898–1899-ben azonban a megáradt Yuan-folyó vize elhordta a földet a falu környékéről. Ekkor nagy számban jutottak napvilágra a feliratos teknőspáncélok és szarvas-lapockacsontok. Emellett még számos elefántcsont és bronztárgy is felbukkant, amelyek együttvéve igen jelentős és sikeres régészeti feltárás reményével kecsegtették a tudományos világot. Az igazi tudományos igényű feltárás azonban csak a húszas évek táján indulhatott meg. 1928–1937 között több mint tízezer csontlap került elő innen, Kína első történeti dinasztiájának, a Sang-Jin-dinasztiának egykori székhelyéről. A mai napig feltárt feliratos csontok száma meghaladja a százezret. A jóslócsontokon talált mintegy 5000 különböző írásjegyből máig nagyjából kétezret sikerült megfejteni. A csontokon talált feliratok megfejtésére először Sun Jirang (孫詒讓, 1848–1908) vállalkozott, aki 1904-ben adta ki eredményeit összegző könyvét. Ekkor derült fény arra, hogy a csontokat jóslásra használták, a karcolatok pedig rajtuk a kínai írás legelső emlékei. A jóslócsont-feliratok (甲骨文) – ahogy ettől kezdve nevezték – keletkezését az i. e. 14–11. századra helyezik. Ezek az írásjegyek a ma is használatos írásjegyek ősformái, amelyek azonban olyannyira eltérnek attól, hogy az avatatlan szemlélő csak nagy nehézségek árán ismer fel belőlük egyet-egyet, még akkor is, ha kínai. Túlnyomó többségben piktogrammák, vagyis képjelek, amelyeknek csak a legritkább esetben van következetesen használt állandó formája. A Napot körrel, a Holdat félholddal, az embert pedig az emberi test sematizált rajzával, egy pálcikaemberrel jelölték. A tisztán képjelek mellett kisebb számban ugyan, de találni olyan írásjegyeket is, amelyek kiejtésre utaló elemet is tartalmaznak. Az írásjegyek fejlődésének későbbi fázisában több piktogram kombinálásával fogalmakat is ki tudtak fejezni. Ezeket ideogrammáknak nevezzük.

Legfotosabb történelmi fordulópontok, stílusok alakulánásak időszakai:

Szakcikkek és publikációk

Tovább >>>


Stílusok, Iskolák

shufa.hu

A kínai kaligráfia a dinasztiák során számos stílust hozott létre, iskolákat alapított neves mesterei munkásáága nyomán. Nem csak a főbb stílusait mutatja be itt, hanem a kevésbé ismert formáit is megosztjuk.

Tovább >>>


Kalligráfusok, Tanítók

shufa.hu

E lapokon bővítjük folyamatosan a neves kalligráfusok bemutatását, gyűjtve és megosztva munkásságukat-, életük fontosabb eseményeit.

Tovább >>>


Klasszikusok

shufa.hu

A kínai kalligráfia klasszikusai dinasztiánként. Töltsd le és másold a Mesterek munkáit.

Tovább >>>