Egyszerűsítések a kínai írásban - 简体字

index | szakfordítások és publikációk

A kínai írásjegyek között rendkívül bonyolultak is előfordulnak. Némely írásjegy akár 6-7 gyökből is állhat, illetve a leírása 30-40 ecsetvonást is igényelhet. Ez az olvasást számottevően nem nehezíti meg, mivel a szem számára - ha egyszer megtanulta - majdnem mindegy, hogy egy írásjegy 2 vagy 20 vonásból áll. Nehézséget jelent viszont az írásban. Ezért az írástudók, költők, tudósok a kézírásban rendszeresen használtak egyszerűsítéseket, amelyek az adott írásjegyet kevesebb vonással leírhatóvá tették. Később ezek az egyszerűsítések egyes írásjegyek esetén meg is merevedhettek és mindennapivá is válhattak.

Sok ilyen egyszerűsített írásjegyet használnak japánban. A Kínai Népköztársaságban a kulturális forradalom keretében 1950-es évektől kezdve bevezették az egyszerűsített írásjegyek használatát. Ezek egy része csak kis mértékben, vagy egyátalán nem tér el a hagyományos formától, másik része viszont erősen le van egyszerűsítve. Ez többnyire függ az írásjegy gyakoriságától is. A nagyon gyakran használt írásjegyek és a nagyon bonyolult gyökök közül többet egyszerűsítettek, mint a ritkán használtak közül. Azóta a hagyományos kínai írásjegyeket, vagyis a „bonyolult írásjegyeket” Fan Ti Zi -nek (繁体字) nevezik, míg az „egyszerű írásjegyeket” Jian Ti Zi -nek (简体字) nevezik.

Az írásreform gondolata 1892-ben vetődött fel először. A mozgalom célja az volt, hogy az ideogrammák alkotta írást egy latin betűs, alfabetikus írással váltsák fel. Ez nagy segítséget nyújtott volna az analfabetizmus felszámolásában és nagyban megkönnyítette volna az oktatást. A probléma nemcsak akkoriban, de a mai napig megoldhatatlannak bizonyult. A könnyebbség kedvéért azonban nekiláttak az írásjegyek egyszerűsítésének. Ennek köszönhetően a bonyolult írásjegyek mintegy 80%-át sikerült olykor 10–15 vonással is leegyszerűsíteni. 1958-ban a Kínai Népköztársaság Írásreform Bizottsága megalkotta a kínai nyelvre alkalmazott latin betűs átírásrendszert, az úgynevezett pinjin átírást. A pinjin átírást 1979. január 1. óta a Kínai Népköztársaságban megjelenő idegennyelvű kiadványok kínai nevek és szavak átírására kötelezően használja. A latin betűs átírás azonban csak segítséget nyújthat és az írásjegyek mellett kiegészítésül szolgálhat, ám azokat elsősorban a zenei hangsúlyok miatt sohasem válthatja fel. Az írásreform eredményeképpen 1955 óta ma már a kínai írás is vízszintesen, balról jobbra halad, felváltva a hagyományos fentről lefelé vezető oszlopokat. Az újságcikkek címében, a plakátokon és a könyvek gerincén azonban még ma is találkozhatunk függőleges írásjegysorokkal. A másik jelentős változás, amiben a modern kínai könyv különbözik a hagyományostól, hogy most már nem „hátulról” kell fellapozni a köteteket.

Az egyszerűsítések módja általában már régebbről is ismert volt valamelyik költő, tudós vagy hivatalnok kézírásos örökségéből. Egy része viszont számomra kissé erőltetettnek tűnik, ugyanis előfordul, hogy az egyszerűsített írásjegy mindössze egy vonással kevesebbet tartalmaz, mint az eredeti forma, viszont a jellege megváltozik. Az egyszerűsítés néha az egész írásjegyet érinti. Néha az írásjegynek csak egy gyökét változtatták meg, a többi része érintetlen maradt. Általában az azonos gyököket minden azt tartalmazó írásjegyben azonos módon változtatták meg, néha azonban előfordul, hogy az egyik, gyakrabban használt írásjegyben egy részt egyszerűsítettek, míg egy másik írásjegy ugyanolyan részét érintetlenül hagyták. Végül előfordul olyan eset is, hogy egy írásjegy egyszerűsített formája azonos egy már létező másik írásjeggyel, így annak ezután gyakorlatilag több jelentése lett. Az egyszerűsítések nagy lehetőségeket adnak a kalligráfiának, mivel kevesebb ecsetvonással, gyorsabban leírhatók az ilyen írásjegyek.

Kínai nyelvet beszélő országok közül csak a térképen csak Kínaként szereplő Kínai Népköztársaságban használnak egyszerűsített írásjegyeket. Taiwanon, Hongkongban, valamint Indonéziában és Szingapúrban, ahol jelentős a kínai lakosság mértéke, a klasszikus formájukban írják az írásjegyeket.Az elmúlt évtizedben, az 1997-ig, a visszacsatolásig fan-ti-cet használó Hongkong és Makaó kulturális hatásának eredményeképpen a Kínai Népköztársaságban is reneszánszát éli a hagyományos írásjegyek használata az olyan nem hivatalos kiadványokon, mint pl. termékismertetők, reklámok, dalszövegek stb...

Az írásjegyek egyszerűsítésének módszerei és logikája:

A több elemből álló írásjegy összetett, bonyolult tagját egyszerűbb alakkal helyettesítették: 對 → 对; 觀 → 观; 風 → 风 stb.
Az írásjegy bonyolult elemét az adott szóhoz fonetikailag hasonló vagy azzal megegyező egyszerűbb írásjeggyel helyettesítették: 潔 → 洁; 鄰 → 邻; 極 → 极 stb.
Egész írásjegy-elemek elhagyása: 廣 → 广; 寧 → 宁; 滅 → 灭 stb.
Az írásjegy leegyszerűsített kézírásos formáját, változatát tették meg a nyomtatott alaknak: 書 → 书; 長 → 长; 馬 → 马 stb.
Az írásjegyet az egyszerűbb régi változatával helyettesítették: 涙 → 泪; 網 → 网; 傑 → 杰 stb.
Bonyolult radikális (vagy gyök-) elem helyett egyszerűbbet szerkesztettek: 體 → 体; 塵 → 尘; 竃 → 灶 stb.
Az írásjegybe új fonetikai elemet szerkesztettek: 護 → 护; 驚 → 惊; 膚 → 肤 stb.
Az írásjegyet egy azonos vagy hasonló hangzású írásjeggyel vonták össze:: 餘 → 余; 穀 → 谷; 後 → 后 stb
Több bonyolult írásjegyet egy, újonnan szerkesztett egyszerű írásjegyben egyesítettek: 髮 és 發 → 发; 儘 és 盡 → 尽; 曆 és 歷 → 历 stb.
Az egyszerűsített írásjegy-elemeket minden további írásjegyben – ahol az adott elem szerepel – következetesen használják: 門 → 门; 閉 → 闭; 問 → 问 stb., 馬 → 马; 騎 → 骑; 駕 → 驾 stb., 鳥 → 鸟; 鴨 → 鸭; 鴕 → 鸵 stb.