Kalligráfia, versek és hangzás...

 index  |  szakfordítások és publikációk 

A kínaiak úgy vélték, hogy a hangzás fontos szerepet játszik a költészetben, ugyanolyan fontosat, mint a Három Tudás. A kilencedik században a verseket általában kántálták vagy énekelték, s az ideális költő nemcsak jó énekes, hanem gyakorlott lantjátékos is volt. Gong Fuzi Lun Yu (论语) szerint "egy művelt ember csak rendkívüli helyzetekben válik meg a lantjától". A beszélt kínai nyelvek, amelyekben fontos szerepe van a hangmagasság-változatoknak, arra ösztönzik a költőt, hogy zenei alakzatokat építsen a verseibe. Talán ez az a tulajdonsága a kínai költészetnek, amelyet a legnehezebb elérhetővé tenni a nyugati olvasó számára. Nem tudunk egyetlen olyan fordítóról sem, aki megpróbálta volna a kínai vers lexikális jelentésével együtt a zenéjét is visszaadni. A vizuális formák reprodukálására több nyugati költő is kísérletet tett, de a versek melódiája elveszett - talán egy hangköltő vagy egy zeneszerző vállalkozása több sikerrel kecsegtetne.